Fleming

Élete

Az egyetem után, Fleming, Almroth Wright bakteriológus asszisztense lett. A bakteriológus diploma megszerzése után, 1914-ig ő maga is oktatott. 1915-ben feleségül vett egy ír származású kórházi nővért, Sarah Marion McElroyt.

Az első világháborúban, századosi rangban, katonaorvosként szolgált és a franciaországi frontkórházban dolgozott. 1918-ban visszatért a St. Mary’s Hospital-ba és folytatta kutatói-tanári pályáját. 1928-ban a Londoni Egyetem bakteriológia professzorának választották, a későbbiekben pedig ő lett a St. Mary’s oltási részlegének vezetője. Az intézményt ekkor nevezték át Wright-Fleming Intézetté.

Alexander Fleming 1955. március 11-én, szívroham következtében, Londonban hunyt el.

Munkássága

A háború ideje alatt, Fleming sok esetben tanúja volt annak, hogy a sebesült katonák szepszis vagy a sebeik elfertőződése miatt halnak meg. Megfigyelte, hogy az antiszeptikus szerek sok esetben rontanak a betegek állapotán, ám figyelmeztetéseit nem fogadták meg, és továbbra is alkalmazták az antiszeptikumokat. A háborút követően Fleming folytatta kutatásait az antibakteriális anyagokról, és egy nátha során fedezte fel, hogy a különböző testváladékok baktériumellenes anyagokat tartalmaznak. Ezt a hatóanyagot tojásfehérjéből tudta legnagyobb mennyiségben izolálni, és lizozimnak nevezte el. Ez a hatóanyag viszont, a patogén baktériumok ellen hatástalan volt, így klinikai gyakorlatban nem lehetett használni.

Fleming nevéhez köthető a penicillin felfedezése is. 1928. szeptemberében épp a családjától tért vissza laboratóriumába, amikor észrevette, hogy az általa vizsgált staphylococcus baktériumtenyészetei közül az egyik elpusztult. További vizsgálatokat követően rájött, hogy a kórokozókat egy gomba pusztította el, melyet egy későbbi publikációjában penicillinnek nevezett. Kísérletei során felfedezte, hogy a megismert gombafajta az úgynevezett Gram-pozitív baktériumokat pusztítja el, ezáltal olyan betegségek gyógyítását teszi lehetővé, mint a tüdőgyulladás, vagy a hírhedt szifilisz. A skót tudós ugyanakkor sikertelenül próbálta meg izolálni a penicillin hatóanyagát, ezért többéves küzdelmet követően, a harmincas években felhagyott a gombafajta kutatásával.

Az orvostudományban új távlatokat nyitó antibiotikumot, a második világháború alatt Ernst Chain és Norman Florey tudósok izolálták és tökéletesítették. Bár Fleming nem volt ott a gyógyszer véglegesítésénél, a későbbiekben az ő munkájáról sem feledkeztek meg, és 1945-ben a két másik tudóssal együtt, orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.