Babeş

Élete

Victor Babeș 1854-ben született Bécsben. Tanulmányainak egy részét szülővárosában, majd Budapesten végezte. 1878-ban egyetemes orvosdoktor lett Bécsben, ezt követően a budapesti egyetemen magántanárrá nevezték ki. 1883-ban a magyar kormány Párizsba küldte, ahol a veszettség gyógyítását tanulmányozta, majd visszatérve Magyarországra, rendkívüli tanár lett az egyetemen.

Nem sokkal később Romániába utazott, ahol a bukaresti közkórház egyik osztályának főorvosává és egyetemi tanárrá nevezték ki. Halála 1926 októberében következett be.

Munkássága

Victor Babeș tudományos pályafutását a budapesti Patológiai Anatómiai Laboratóriumban kezdte, 1885-ben kinevezték a budapesti Általános Orvostudományi Kar kórszövettani professzorává. Ugyanabban az évben fedezte fel a kullancsok parazita spóráit, amelyek egy ritka és súlyos betegséget, a babéziózist okozzák. A babéziózis elnevezés is tőle származik, először 1888-ban írta le, amikor az hemoglobinúriát okozott a román szarvasmarhákban. A fertőzés több tízezer elhullott szarvasmarhát eredményezett.

Babeș tudományos törekvései széles körben futottak. Ő volt az első, aki kimutatta a tuberkulózis bacilusok jelenlétét a fertőzött betegek vizeletében, valamint felfedezte a sejtzárványokat a veszettséggel fertőzött idegsejtekben. Ő volt továbbá, a fertőző folyamatról szóló morfopatológiai koncepció, a bakteriológia és a patológia anatómiai szintézisén alapuló orvosi irányelvek előmozdítója.

Kutatásainak nagy részét a paraziták és a baktériumok tanulmányozása tette ki, 1885-ben jelentette meg a világ első bakteriológiai értekezését. Babeș nevéhez fűződik a kolera és a veszettség elleni vakcinák kifejlesztése, továbbá munkássága nagy hatással volt az állatgyógyászatra is. Előállította a diftéria elleni szérumot, és széles körben tevékenykedett a tuberkulózis, a tífusz és a lepra kutatásában is. Több mint 1000 tudományos közleményt és 25 monográfiát publikált a mikrobiológia és patológia területén.