Ibn Sina

(Avicenna)

Élete

Avicenna 980. augusztus 22-én született, egy jómódú családban. Már gyermekkorában kitűnt átlagon felüli képességeivel, 10 évesen már kívülről tudta a Koránt és néhány filozófiai értekezés tartalmát. Tanulmányait Buharában kezdte, majd tizenhat éves korában részt vett Bin Manszúr szultán kezelésében is. Ezután még évekig az udvarnál maradt, közben pedig az ottani könyvtárat tanulmányozta.

Huszonkét éves korában, apja halálát követően, elhagyta szülővárosát, és élete további részét vándorlással töltötte, különböző politikai és katonai megbízásokat teljesítve. Életének utolsó tizennégy évében az arab emír orvosa és tisztviselője volt, halála előtt pedig minden földi javát a szegényekre hagyta.

Munkássága

Avicenna életének szerves része volt az orvostudomány tanulmányozása. Összesen négyszázötven könyvet írt, ezek legtöbbje az orvoslás témáját dolgozta fel. Legismertebb orvosi írása a Kánon volt, amely öt könyvet foglalt magába, és az akkori tudományos orvosláshoz nélkülözhetetlen élettani és kórtani fogalmakat tartalmazott.

Megfigyelései alapján, az emberi szervezet három állapotban lehet: beteg, egészséges vagy a kettő közöttiben. Különös figyelmet szentelt a nem természetes dolgok tanulmányozásának, de foglalkozott az időjárás és az évszakok emberre való hatásával is. Orvosi írásaiban kiemelt szerepet kaptak az egészségvédelmi útmutatások, étrendeket, tornagyakorlatokat írt elő, és pihenésre vonatkozó javaslatokat adott, valamint felhívta a figyelmet a lélektani állapot egészségre gyakorolt hatására is.

Mindemellett, írt a belső szervekről és azok működéséről is, valamint különösen nagy figyelmet szentelt a szem betegségeinek. Foglalkozott még szülészeti, csecsemőgondozási, nőgyógyászati problémákkal, sebészettel, égési sérülésekkel, csontbetegségekkel, fertőzésekkel és ellenmérgekkel. Nem mellékesen, az elmekórtani leírásai is kiemelkedőek.

Avicenna Kánonját az európai középkorban és az újkorban orvosi tankönyvként használták, őt magát pedig az orvosok fejedelmének nevezték.