Richter Gedeon számos gyógyszertárban fordult meg és szerzett tapasztalatot, mielőtt megnyitotta volna laboratóriumát az Üllői úti Sas patikában. Pályájának kezdetén organoterápiás készítményeket gyártott, állati szervekből. Később az adrenalin felfedezésével új szintre emelte ezeket a gyógyszereket, melyekre így még nagyobb lett a kereslet. Első organoterápiás készítményét, a vérnyomást növelő mellékvesehormon-kivonatát, az adrenalint, ma is használják a gyógyászatban.

Richter nevéhez fűződik az 1912-ben szabadalmaztatott Kalmopyrin és a Hyperol fertőtlenítő tabletta feltalálása is. A hidrogén-peroxidot karbamiddal tartósított szilárd vegyület, melyet Hyperol néven ismertek, nagy szerepet játszott az első világháború alatt. Bekerült a honvédségi alapfelszerelésbe, használatát pedig kötelezővé tették az egészségügyi sátrakban. 1911-ben előállította az acetilsav legstabilabbnak tekinthető, vízoldékony sóját, a kálciumacetil-szalicilátot, amely Kalmopyrin néven máig az egyik legismertebb gyógyszer Magyarországon.

Az organoterápiás készítmények, a sztenderdizált növényi szerek és az első szintetikus termékek (Kalmopyrin és Hyperol) megalapozták a Richter gyógyszervállalat hírnevét, és az élvonalbeli nemzetközi szállítók közé emelték.

A Gedeon Richter gyógyszergyár napjainkban is, újabbnál újabb beruházásokat hajt végre. Jelenleg, a magyarországi anyavállalat mellett, 5 országban működnek gyógyszergyártással foglalkozó leányvállalatai. A Richter vállalatcsoport mai napig nagy hangsúlyt fektet az innovációra, fő profiljának globális fontosságát pedig, az originális kutatás és fejlesztés terén elért eredmények is bizonyítják.

Tú Yōuyōu első munkája a kínai lobélia farmakológiai vizsgálata volt, melyet a kínai orvoslás már régóta alkalmazott egy laposféreg okozta megbetegedés kezelésére. Az 1960-as évek elején Kína súlyos maláriajárvánnyal küzdött, a kormány pedig sürgős megoldást keresett a betegség ellen. Ekkor Tú Yōuyōu, egy kínai gyógynövény, a féregfű kivonatát kezdte kutatni, és 1972-ben fedezte fel az artemisinin nevű hatóanyagot, amely hatékony a malária parazitáinak elpusztításában. Ezzel pedig hozzájárulása páratlanná vált a betegség kezelésének forradalmasításában.

Felfedezéséért Nobel-díjat kapott, ő maga viszont mindvégig szerény és alázatos maradt, valamint őszintén elkötelezte magát az orvostudományi kutatása iránt.

Az artemisinin és annak származékai gyorsan váltak a malária kezelés kulcsfontosságú elemeivé, világszerte jelentősen hozzájárulva a maláriás megbetegedések és az ebből fakadó halálozási arány csökkentéséhez.

Tú Yōuyōu munkássága erősíti az ázsiai tudományos közösség jelentőségét és hozzájárulását a világ egészségügyi kérdéseinek megoldásához. Az általa felfedezett gyógyszer még mindig kulcsfontosságú a malária elleni küzdelemben, különösen az olyan országokban, ahol a betegség gyakori és veszélyezteti az emberek életét.

George Emil Palade, Albert Claude-al karöltve, elsősorban a szövetek és sejtek elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkozott. Az egyik legkiemelkedőbb szakmai hozzájárulása a sejtfelszín, a membránok és a sejtváz kutatása volt. Palade feltárta a mitokondrium felépítését, kimutatta, hogy az addig mitokondrium-fragmentumoknak tartott mikroszómák a sejt belső transzportrendszeréhez tartoznak. Ő fedezte fel a riboszómákat. Tanulmányozta az idegsejtek közötti szinapszisok szerkezetét és új laboratóriumi technikákat dolgozott ki a szövetek mintaelőkészítésében és a sejtek frakcionáló centrifugálásában.

1950-ben publikált tanulmányában részletesen írt a riboszómák és az endoplazmatikus retikulum szerepéről a sejtfehérjék szintézisében. Ezenfelül, autoradiográfiás technikával követte a termelődő fehérjék szöveteken belüli útját, és foglalkozott a hajszálerek falának áteresztőképességével. 1964-ben a svájci Ewald Weibellel közösen, leírta a vérerek belső falának sejtjeiben, a raktározó funkciókat ellátó Weibel-Palade testeket.

Pályája során, George Emil Palade számos díjban és elismerésben részesült, 1974-ben pedig megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat is. Munkássága forradalmasította a sejtkutatást és hozzájárult a modern biológia mélyebb megértéséhez.

Carol Davila a román orvostudomány kiemelkedő alakja volt, akinek munkássága, valamint aktív hozzájárulása az orvosi oktatáshoz és gyakorlathoz, mély nyomot hagyott úgy Romániában, mint az egész orvostudományban.

Az orvosi iskolák és kórházak modernizálására irányuló munkája révén, megreformálta az orvosi oktatást Romániában, illetve segített létrehozni az ország első orvosi egyetemét, amely ma is az ő nevét viseli.

Davila, jelentősen hozzájárult az orvosi kutatások tárlatának bővítéséhez. Számos orvosi cikket írt, amelyek fontos ismereteket és eredményeket közöltek, és segítettek előrelendíteni az orvostudományt. Emlékezetes teljesítményei közé tartozik az 1864-es koponyaűri műtét, amelyet sikeresen végrehajtott, és amely egy új mérföldkő volt a román orvoslásban.

Rácz Gábor tudományos tevékenysége elsősorban a gyógynövények szövettanára, növénykémiájára, előfordulására, termesztésére, hatástani vizsgálatára, valamint a népgyógyászatra, természetvédelemre és gyógyszertörténetre terjedt ki. Több tanulmányt írt az erdélyi gyógynövényflóra védelméről és az azokkal kapcsolatos adatokról, továbbá az erdélyi gyógyszerészképzésről és gyógyszerészeti irodalomról. Emellett gyakran tartott előadásokat és publikált neves gyógyszerészekről, botanikusokról.

A népi gyógyászat növényei, az egészségügyi hálózaton kívül alkalmazott, megfigyelésekre, tapasztalatokra és hagyományokra épülő gyógykezelések megismerése, mind-mind Rácz Gábor kedvelt témakörei közé tartoztak. Számos népgyógyászati, etnobotanikai gyűjtőúton vett részt, a szerzett ismereteket dokumentálta, és ezeket igyekezett a marosvásárhelyi kutatócsoport tevékenységébe is beépíteni.

Munkásságával és eredményeivel, Rácz Gábor a csúcsra juttatta a 20. századi erdélyi tudományos gyógynövényismeretet.

Avicenna életének szerves része volt az orvostudomány tanulmányozása. Összesen négyszázötven könyvet írt, ezek legtöbbje az orvoslás témáját dolgozta fel. Legismertebb orvosi írása a Kánon volt, amely öt könyvet foglalt magába, és az akkori tudományos orvosláshoz nélkülözhetetlen élettani és kórtani fogalmakat tartalmazott.

Megfigyelései alapján, az emberi szervezet három állapotban lehet: beteg, egészséges vagy a kettő közöttiben. Különös figyelmet szentelt a nem természetes dolgok tanulmányozásának, de foglalkozott az időjárás és az évszakok emberre való hatásával is. Orvosi írásaiban kiemelt szerepet kaptak az egészségvédelmi útmutatások, étrendeket, tornagyakorlatokat írt elő, és pihenésre vonatkozó javaslatokat adott, valamint felhívta a figyelmet a lélektani állapot egészségre gyakorolt hatására is.

Mindemellett, írt a belső szervekről és azok működéséről is, valamint különösen nagy figyelmet szentelt a szem betegségeinek. Foglalkozott még szülészeti, csecsemőgondozási, nőgyógyászati problémákkal, sebészettel, égési sérülésekkel, csontbetegségekkel, fertőzésekkel és ellenmérgekkel. Nem mellékesen, az elmekórtani leírásai is kiemelkedőek.

Avicenna Kánonját az európai középkorban és az újkorban orvosi tankönyvként használták, őt magát pedig az orvosok fejedelmének nevezték.

Victor Babeș tudományos pályafutását a budapesti Patológiai Anatómiai Laboratóriumban kezdte, 1885-ben kinevezték a budapesti Általános Orvostudományi Kar kórszövettani professzorává. Ugyanabban az évben fedezte fel a kullancsok parazita spóráit, amelyek egy ritka és súlyos betegséget, a babéziózist okozzák. A babéziózis elnevezés is tőle származik, először 1888-ban írta le, amikor az hemoglobinúriát okozott a román szarvasmarhákban. A fertőzés több tízezer elhullott szarvasmarhát eredményezett.

Babeș tudományos törekvései széles körben futottak. Ő volt az első, aki kimutatta a tuberkulózis bacilusok jelenlétét a fertőzött betegek vizeletében, valamint felfedezte a sejtzárványokat a veszettséggel fertőzött idegsejtekben. Ő volt továbbá, a fertőző folyamatról szóló morfopatológiai koncepció, a bakteriológia és a patológia anatómiai szintézisén alapuló orvosi irányelvek előmozdítója.

Kutatásainak nagy részét a paraziták és a baktériumok tanulmányozása tette ki, 1885-ben jelentette meg a világ első bakteriológiai értekezését. Babeș nevéhez fűződik a kolera és a veszettség elleni vakcinák kifejlesztése, továbbá munkássága nagy hatással volt az állatgyógyászatra is. Előállította a diftéria elleni szérumot, és széles körben tevékenykedett a tuberkulózis, a tífusz és a lepra kutatásában is. Több mint 1000 tudományos közleményt és 25 monográfiát publikált a mikrobiológia és patológia területén.

Rozsnyay Mátyás nevéhez kötődik az íztelen kinin feltalálása, amely abban az időben nagy előrelépés volt, főként a gyermekgyógyászatban.

Az íztelen kinin előállításával még Zombán kezdett el foglalkozni a helyi orvos biztatására. 1863-ban kezdeményezte a kinin cukorkák (chinin bombon) forgalomba hozatalát, ám kérését elutasították, gyógykontárkodásnak minősítve munkáját. 1867-ben Koczianovich József, gyöngyösi gyógyszerész pályadíjként 20 aranyat ajánlott fel annak, aki keserű íz nélküli, ám az eredetivel azonos hatású, gyermekeknek is adható kinint tud előállítani. Rozsnyay ennek hatására folytatta kutatásait a lázcsillapító szerrel kapcsolatban. Egy évvel később meg is tartotta előadását az általa kifejlesztett megoldásról, bemutatta a készítményt is, a pályázatot azonban nem sikerült elnyernie, mivel a készítmény nem jutott el időben kipróbálás céljára.

Rozsnyay számára, az 1869-es fiumei vándorgyűlés hozta meg az elismerést. Ott sikerült időben benyújtania a készítményt a bíráló bizottságnak, és a gyűlés résztvevőinek is kiosztott egy-egy darab, 0,07 gramm kinint tartalmazó, kellemes ízű cukorkát. Ezt követően az íztelen kinin rövid időn belül elismert orvosság lett.

Kabay János a „morfingyártás magyarországi atyjaként” vált világszinten ismertté. A morfint a mákszalmából mai napig az ő módszere alapján állítják elő.

Első nagy felfedezése „zöld eljárásként” ismert, mely során 1925-ben a még zöld máknövényből sikerült kinyernie a morfint, az ópium fázis elkerülésével. A későbbiekben szabadalmaztatta módszerét, és 1927-ben megalapította az Alkaoida Vegyészeti Gyárat. A gyár viszont, már a kezdetekben pénzügyi nehézségekkel küszködött a morfin előállításának költségessége miatt, ezért Kabay egy gazdaságosabb módszer kutatásába kezdett.

1931-ben dolgozták ki feleségével az úgynevezett „száraz eljárást”, amely forradalmasította a morfin gyártását. A korábban értéktelennek hitt, kicsépelt mákszalmából, az új módszer segítségével egyre több morfiumot sikerült termelnie a gyárnak. Találmánya világszenzációvá vált, és olyan problémát oldott meg vele, mellyel gazdag, jól felszerelt francia és német laborokban több száz évig hiába próbálkoztak.

Galenus, olyan orvosi tudományágak megteremtője volt, mint az anatómia, a fiziológia, a patológia, a farmakológia és a neurológia. Orvosi felfogását nagyban befolyásolta a testnedvekről akkoriban széles körben elfogadott elmélet, amely különböző vérmérsékletűekre osztotta az embereket, és amelyet Hippokratész nyomán, ő foglalt össze elsőként.

Utazásai során számos olyan tanulmányhoz hozzájutott, melyben a foglyokon végzett élveboncolás eredményeit rögzítették. Emellett sokat tanult az étkezés, a jó erőnlét, a higiénia és a megelőzés fontosságáról is.

Mivel abban az időben még tilos volt az emberi test boncolása, anatómiai írásai majmok és disznók tanulmányozásán alapultak. Kutatásai egészen 1543-ig kihívó nélkül maradtak, amikor is sor került az emberi boncolások első tudományos publikációira. Fiziológiai tanításai egészen 1628-ig elfogadottak maradtak, amikor William Harvey közzétette elméletét a vérkeringésről. Az orvostanhallgatók egészen a 19. századig számos elméletet Galenus munkássága alapján tanultak.