Március

Március
Claudius
Galenus
Élete
Claudius Galenus Pergamonban született 129 szeptemberében. Apja gazdag római építész volt, aki nagy tudományos érdeklődéssel bírt a filozófia, a matematika, a logika, az asztronómia és az irodalom iránt, így Galenus már egészen fiatal korában bekerült a tudományok világába. Ebben az időben, Pergamon neves kulturális központ volt, és az egyik legnagyobb könyvtárral rendelkezett.
Galenus, már 14 évesen ismeretséget kötött Platón híveivel és különböző sztoikus filozófusokkal, annak érdekében, hogy elinduljon azon a pályán, melyet apja eltervezett számára. Visszaemlékezéseiben arról számolt be, hogy apjának álmaiban megjelent a gyógyítás istene, és rávette, hogy fiát az orvosi pálya irányába terelje. Ezt követően Galenus számára minden lehetőség biztosítva volt ahhoz, hogy a gyógyítás tudományával foglalkozzon. 16 éves korától a helyi gyógyító intézetben folytatta tanulmányait.
Apja halála után, 19 éves korától, Hippokratész tanácsára sokat utazott, és neves orvosi iskolákban folytatott tanulmányokat, többek közt Korinthoszban, Krétán és Cipruson. 157-ben visszatért Pergamonba, és a főpap szolgálatában, a gladiátorok sportorvosa lett. Később Rómában telepedett le, ahol a korabeli társadalom vezető személyiségeinek orvosa volt, illetve több császár is személyi orvosának kérte fel.
Galenus, magát filozófusnak is tekintette, ezt pedig meg is írta A legjobb orvos egyben filozófus is című művében. Nagyon érdekelték a racionalizmus és az empirizmus közötti viták az episztemológia elméletéről. A két elmélet között a saját, közvetlen megfigyelésen alapuló módszere képzett végül középutat.
Halálának időpontja nem tisztázott, hozzávetőlegesen 216-ra datálják.
Munkássága

Galenus, olyan orvosi tudományágak megteremtője volt, mint az anatómia, a fiziológia, a patológia, a farmakológia és a neurológia. Orvosi felfogását nagyban befolyásolta a testnedvekről akkoriban széles körben elfogadott elmélet, amely különböző vérmérsékletűekre osztotta az embereket, és amelyet Hippokratész nyomán, ő foglalt össze elsőként.
Utazásai során számos olyan tanulmányhoz hozzájutott, melyben a foglyokon végzett élveboncolás eredményeit rögzítették. Emellett sokat tanult az étkezés, a jó erőnlét, a higiénia és a megelőzés fontosságáról is.
Mivel abban az időben még tilos volt az emberi test boncolása, anatómiai írásai majmok és disznók tanulmányozásán alapultak. Kutatásai egészen 1543-ig kihívó nélkül maradtak, amikor is sor került az emberi boncolások első tudományos publikációira. Fiziológiai tanításai egészen 1628-ig elfogadottak maradtak, amikor William Harvey közzétette elméletét a vérkeringésről. Az orvostanhallgatók egészen a 19. századig számos elméletet Galenus munkássága alapján tanultak.
