Palade

Élete

George Emil Palade 1912. november 19-én született Jászvásáron. Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, majd 1930-ban apja tanácsa ellenére, beiratkozott a bukaresti Carol Davila Orvostudományi Egyetemre. Itt, már diákkorában becsatlakozott az anatómiai laboratórium munkájába. Hatéves klinikai gyakorlat után, 1940-ben megkapta az orvosdoktori címet.

Az egyetem befejeztével rövid ideig belgyógyászati tevékenységet folytatott, majd visszatért az anatómiához. A második világháborúban a román hadsereg katonaorvosaként szolgált, ezt követően pedig 1946-ban az Amerikai Egyesült Államokba utazott továbbfejleszteni tudását. New York-ban találkozott Albert Claude-al, aki meghívta a Rockefeller Orvosi Kutatóintézetbe.

1973-ban otthagyta a Rockefeller Egyetemet és a Yale-en kezdett el dolgozni, majd 1990-től nyugdíjba vonulásáig, a Kaliforniai Egyetem professzora volt.

Palade, 2008. október 8-án hunyt el a kaliforniai Del Mar-ban, 95 éves korában.

Munkássága

George Emil Palade, Albert Claude-al karöltve, elsősorban a szövetek és sejtek elektronmikroszkópos vizsgálatával foglalkozott. Az egyik legkiemelkedőbb szakmai hozzájárulása a sejtfelszín, a membránok és a sejtváz kutatása volt. Palade feltárta a mitokondrium felépítését, kimutatta, hogy az addig mitokondrium-fragmentumoknak tartott mikroszómák a sejt belső transzportrendszeréhez tartoznak. Ő fedezte fel a riboszómákat. Tanulmányozta az idegsejtek közötti szinapszisok szerkezetét és új laboratóriumi technikákat dolgozott ki a szövetek mintaelőkészítésében és a sejtek frakcionáló centrifugálásában.

1950-ben publikált tanulmányában részletesen írt a riboszómák és az endoplazmatikus retikulum szerepéről a sejtfehérjék szintézisében. Ezenfelül, autoradiográfiás technikával követte a termelődő fehérjék szöveteken belüli útját, és foglalkozott a hajszálerek falának áteresztőképességével. 1964-ben a svájci Ewald Weibellel közösen, leírta a vérerek belső falának sejtjeiben, a raktározó funkciókat ellátó Weibel-Palade testeket.

Pályája során, George Emil Palade számos díjban és elismerésben részesült, 1974-ben pedig megkapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat is. Munkássága forradalmasította a sejtkutatást és hozzájárult a modern biológia mélyebb megértéséhez.